Gyerekszoba

Kezemben kis virágok,
Selymes pázsiton,
Vidám, színes kertben játszom,
És egyszercsak rád gondolok.

Ülök az ablakban
Kezemben a kedvenc játékommal,
Csak lesem, figyelem az utcát, a hidat,
Csak téged várlak, nagyon várlak.

Várok egy szép szót, egy kedveset,
Arra várok, hogy játssz velem,
A Nap belesüt a szemembe,
Nem látok szinte semmit sem.

Eszembe jut a mosolyod,
Virgonc, játékos vigyorod,
Furcsa-gnóm, kedves arcod,
Sötét, pici, élénk szemcsillagod.

Előveszem a párnám alól a fényképed,
Ijesztő-édes vonásaid simogatom, nézegetem,
Felidézem közös nevetéseinket,
Közben előkészítem a játékaim neked.

Az égen összegyűlnek a rózsaszín fodrocskák,
Nem jössz ma már játszani hozzám,
De a szívem túl pici, még mindig vár,
Nem fogja fel, hogy rég lement a Napocskám.

2007. február 8.

// Felhőpalota/ Vízió a szenvedésről //