Mozdulatlan nyár

Mozdulatlan nyárhoz

Hajónk könnyen siklik a ragyogó tavon.

Mozdulatlan a nyári ég.

Elvakít a fény.

 

Két part között álmodunk.

Befontam Lucifer haját,

Hogy lássák majd odaát:

Valaki őt is szereti.

 

Barna most, nem szőke.

Alázat kell ide, mély meghajlás,

Angyalok közt nem dívik a hangoskodás.

 

És amíg álmodom:

Jupiter kiterítve ágyamon.

Csak nézem őt vágyakozón.

Sötét van, és én látok.

 

Flitteres rongyaink szétdobálva a földön.

Elegem lett a színházasdiból.

Hát letéptem ruháit,

És nézd, most végre valaki!

 

Kevés a holdfény.

Arcod mennyei gyönyörűség.

Ma valahogy mégsem tudok szeretkezni veled.

A gyűrűmet forgatom.

Várom a reggelt, hogy te is láss engem.

Vajon mit álmodhatsz?

 

Mozdulatlan nyárhoz 2

Egy kis üvegcse lapul a retikülömben.

Mást nem is hoztam hozzád.

Várom, hogy felébredj,

Hogy szűz testem felégesd.

 

De most még éjszaka van.

Csak nézlek csendesen.

Ó, Istenem, milyen szép vagy,

Amikor nem játszol senkit sem!

 

Végre magunk vagyunk.

 

Bencsik Orsolya “Jégkarom”

Néma tó

 

Néma tóhozNéma a tó.

Esőcsepp csobban.

Nincs válasz.

 

Jó így,

Nincs üzenet.

Jó így,

Nincs aki fél.

Jó így,

Nincs aki segítséget kér.

 

Néma a tó.

Még egy esőcsepp csobban.

Hullámai háborítatlan partot érnek.

 

Béke van,

A nagy víz nem felel.

Béke van,

A csend felel: Igen.

Béke van,

A szeretett felel: Itt vagyok.

Béke van,

A lelkem felel: Élek.

 

Béke van.

Jó így.

 

Bencsik Orsolya “Jégkarom”