Mozdulatlan nyár

Mozdulatlan nyárhoz

Hajónk könnyen siklik a ragyogó tavon.

Mozdulatlan a nyári ég.

Elvakít a fény.

 

Két part között álmodunk.

Befontam Lucifer haját,

Hogy lássák majd odaát:

Valaki őt is szereti.

 

Barna most, nem szőke.

Alázat kell ide, mély meghajlás,

Angyalok közt nem dívik a hangoskodás.

 

És amíg álmodom:

Jupiter kiterítve ágyamon.

Csak nézem őt vágyakozón.

Sötét van, és én látok.

 

Flitteres rongyaink szétdobálva a földön.

Elegem lett a színházasdiból.

Hát letéptem ruháit,

És nézd, most végre valaki!

 

Kevés a holdfény.

Arcod mennyei gyönyörűség.

Ma valahogy mégsem tudok szeretkezni veled.

A gyűrűmet forgatom.

Várom a reggelt, hogy te is láss engem.

Vajon mit álmodhatsz?

 

Mozdulatlan nyárhoz 2

Egy kis üvegcse lapul a retikülömben.

Mást nem is hoztam hozzád.

Várom, hogy felébredj,

Hogy szűz testem felégesd.

 

De most még éjszaka van.

Csak nézlek csendesen.

Ó, Istenem, milyen szép vagy,

Amikor nem játszol senkit sem!

 

Végre magunk vagyunk.

 

Bencsik Orsolya “Jégkarom”

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s