Te is ölelhetnél

 

Van-e még, van-e még szerelem odaát?!

Van-e még, van-e még?!

Bármi, ami él…

 

Megírlak, felolvaslak… megidézlek!

Élek? Élsz?

Lehetünk-e még…

 

Együtt voltunk rég.

Lucifer ölelésének emlékét…

Őrzöm még.

 

Amíg tart, amíg húz… amíg eszmélek.

Amíg ember lennél…

Te is ölelhetnél –

Ugyanúgy.

 

Aztán… aztán vársz…

És haldokolsz, és fuldokolsz!

De én tudom.

 

Tudni fáj.

Fáj tudni, hogy… széttörünk és átharapunk;

Ártatlanul születünk és rögtön sebeket osztunk!

 

De én azt is tudom…

A titkot is tudom…

A legnagyobbat –

És egyben a legegyszerűbbet: (…)

 

Mosolyogsz?

Hitetlenkedsz?

Mert te is tudod.

 

Egyformák vagyunk, Jupiter.

Csókod keserű gyógyszer,

De nézd: út nyílik

A sziklák között.

 

Ezt csak együtt hozhatjuk helyre.

 

Szabadbattyán, 2017. január 27.

Mészkõsziklák között az út, s mellette a patak

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s