Lombok és romok

Én vagyok a csend.

Nem hallod visszhangom.

Én vagyok a szent hely,

Lombok ölelte erdei templom.

Én vagyok a kegyhely,

Az állat istene bennem fészkel.

Én vagyok a tó vize,

Csendje, csendje mindennek…!

 

 

Szabadbattyán, 2017. július 7.

Advertisements

Napnyugat

Láttam a Napot.

Láttam benne a jövőmet.

Tudom, mit kell tennem.

Megteszem, s megnyerem.

 

Láttam hűs dombjaink felett világunk lángját.

Láttam benne egy Isten-Angyal arcát[1].

Jövőm: én magam vagyok.

Utam: tetteim s akikre sokat gondolok.

 

Látom az éji ég ébredtét.

Amit hagy nekem: csillámló aranyfény.

Benne érzem égni Lucifer ősi sebét:

Ez vagyok én.

Hiányzom neki, s én megfogom kezét.

 

Veszprém, 2017. május 25.

 

[1] Széljegyzet J-nek: láttam a te arcod is: hasonlítani fogunk egymásra.