Édes-bús álom

Egyszer egy nyári éjszakán A Szerelemangyal eljött hozzám. Én nyugodtan feküdtem karján, Ő pedig elmesélte nekem édes-bús álmát.   Vágyteljes volt a lég, Hosszú selyemsálat táncoltatott körülöttem a szél. Gyönyörű férfit altatott a Szerelemtündér És neki halkan, csendesen így mesélt:   "Édes a bosszú a harmadik éjfél után, A vadul hullámzó habtengerek árja engem is …

Szintézis és képzavar

Könnyes szemeit kétségbe esett, tanácstalan lélekkel emelte a ragyogó, csillagos nyári égre: „Miért épp én? Miért csak én? Csak én?” – visszhangzott a friss, megrázó hír hallatától még zilált, háborgó eszesvizű gnómgombócában az egyetlen gondolat, ami most le tudta kötni figyelmét. Egyedül volt, reménytelen magányban; hiába vették körül gügyibogyi barátai, amint megtudta, mi történt, ahogy …

Örökké

Az első emlékem, amikor pelenkás bogyóként először felnéztem a könyves polcra. Rögtön a legfelső polcról ragadta meg egy régi, poros, szürke, jellegtelen borítójú, de elmondhatatlanul otthonillatú kötet a figyelmemet. Apró voltam, rövidke kezecskéimmel, lábacskáimmal esélyem sem volt elérni. A felnőtteknek pedig hiába mutogattam, makogtam – a fejletlen testecske még nem engedelmeskedett sem az azt éltető …

Lessons

Can you see The fine air reflecting in the mirror, As if it were nothing? Actually, it is something.   Tükrömön lágy lég puha tapintása. A felhők fuvallatát Érzed-é már?   Aprólékos kis kezek zsíros tapogatása Örök lenyomatot hagy rajta. Már nem látod saját arcodat. Valaki másnak is itt a helye.   Veszprém, 2018. április …

Felém hoz

A víz hangokat hoz felém. A komp tülkölése jelzi: A mai napot melyik emlék idézi. Születésem óta így megy ez már: Kikötőnkbe minden nap másik év jár.   A napragyogás látomásokat hoz felém. Mi vagyunk az utazók: A végzet vihara vonzza hajónk. Szíved szívemhez húz: Érkezésedig csak egy-két élet múlt.   A tér zárlatában a …

Az echo meg a szuvenír

/lírai novella/   Gondosan nyírt gyep között, Kijelölt ösvényen lépkedek. Ápolt vagyok, jól nevelt: A ruhám trendi, a hajam belőve, Táska-cipő összeválogatva. Szuvenírboltok és éttermek csatasorban, Itt-ott jól szerkesztett tábla informál: Itt szólt a visszhang, ott nyaralt Jókai, Emitt lakott a barát, amott szálltak partra a szabadság vitézei. Szegény klasszikusok: süket szájjal, néma füllel alszanak …

Régi telek emléke

A macskád a polcon szunyókál, Amíg mi csókolózunk. Istenem, mennyire vágytam erre is! Szorosabban ölelj!   Amíg ujjaid zaklatottan szaladnak végig a zongorán, Én az üres bölcsőt ringatom. Te díszes indákat faragtál rá, Én kibéleltem puha, hófehér kelengyével.   A dallamok életem legridegebb telét Hozzák vissza nekem. Lány voltam még, Téged csak hallomásból ismertelek.   …

Lombok és romok

Én vagyok a csend. Nem hallod visszhangom. Én vagyok a szent hely, Lombok ölelte erdei templom. Én vagyok a kegyhely, Az állat istene bennem fészkel. Én vagyok a tó vize, Csendje, csendje mindennek…!     Szabadbattyán, 2017. július 7.

Napnyugat

Láttam a Napot. Láttam benne a jövőmet. Tudom, mit kell tennem. Megteszem, s megnyerem.   Láttam hűs dombjaink felett világunk lángját. Láttam benne egy Isten-Angyal arcát[1]. Jövőm: én magam vagyok. Utam: tetteim s akikre sokat gondolok.   Látom az éji ég ébredtét. Amit hagy nekem: csillámló aranyfény. Benne érzem égni Lucifer ősi sebét: Ez vagyok …

A por és a szél

"Írd a neved Keresztül szívemen, És bennem megleled A kimondhatatlan nevet!" Légszomjtól szenved a nyár, A piszkos homokban reménykedik egy tikkadt fűszál. A Nap is lement már, de Velencén túl a fények csak nem gyúlnak fel. Unottan, sápadtan pislákol az oszlopfő, Vihart két hónapja nem látott már a kikötő.   Sűrű homály tartja fogva emlékezetem, …