Szintézis és képzavar

Könnyes szemeit kétségbe esett, tanácstalan lélekkel emelte a ragyogó, csillagos nyári égre: „Miért épp én? Miért csak én? Csak én?” – visszhangzott a friss, megrázó hír hallatától még zilált, háborgó eszesvizű gnómgombócában az egyetlen gondolat, ami most le tudta kötni figyelmét. Egyedül volt, reménytelen magányban; hiába vették körül gügyibogyi barátai, amint megtudta, mi történt, ahogy … Bővebben: Szintézis és képzavar

Örökké

Az első emlékem, amikor pelenkás bogyóként először felnéztem a könyves polcra. Rögtön a legfelső polcról ragadta meg egy régi, poros, szürke, jellegtelen borítójú, de elmondhatatlanul otthonillatú kötet a figyelmemet. Apró voltam, rövidke kezecskéimmel, lábacskáimmal esélyem sem volt elérni. A felnőtteknek pedig hiába mutogattam, makogtam – a fejletlen testecske még nem engedelmeskedett sem az azt éltető … Bővebben: Örökké

Riadalom

Teljes szöveg (pdf): Bencsik O.: Riadalom "A valóságot felfalta az éjszaka. És most hallgatagon emésztgette a szobával, a takaros kis parasztházzal, a végtelen pusztasággal együtt." "A vihar szülte tünemény ott táncolt perceken át a szeme előtt: általa mély katlanná szűkült a tágas, üres tér, melyben szűnhetetlen nyomás tartotta fogva a fiúcskát."